Képzeljétek a napokban kiskutyasírást hallottunk az erdőből. Tegnap egész este sírtak. Ma reggel Szilvivel kimentünk körülnézni. Először sikertelenül. Az apa minden alkalommal jelen volt, de túlságosan fél az emberektől, ezért hiába hívtuk nem jött oda. Másodszor mikor kimentünk találtunk egy mély lyukat. Belenéztünk és 7 db gyönyörű keverék kiskutya nézett kifelé. Iszonyatosan édesek, kis szürkék. Bejöttünk, hogy vigyünk ki nekik enni és lefényképezzük, de mire kimentünk megérkezett az anyakutya is. Miatta nem tudtunk visszamenni a kicsikhez, de az anyának oda adtuk az ételt, aki nagyon hálás volt érte. Ahhoz képest, hogy kóbor nagyon kedves jószág, engedte, hogy simogassam, csóválta végig a farkát, sőt még pacsit is adott magától. Mikor hoztunk még egy zacskó kaját szépen leült mellénk és megvárta, míg odaadjuk. Ma még kimegyek hozzájuk, megpróbálom a kicsiket lefényképezni. Az anya abszolút keverék, az apa feltehetőleg fajta tiszta német vizsla. A kölykök jó része kis szürke nyitott szemmel. Olyan 7 hetesek lehetnek véleményem szerint. Már hangjuk is szépen van.
Az anyát le tudtam fényképezni több szögből is, azt sem bánta, ha akkor simogattam, mikor az általunk kivitt tányérból evett. Szóval ő az anya (és mint megtudtuk a volt bérlőnk hátrahagyott kutyája, akit Móninak hívnak):

Holnap jön értük az illatos útról kocsi. Remélem jó helyre kerülnek, és hogy a félős apát is be tudják fogni. Már kb egy éve itt kóborolnak, nagyon kedvesek és megérdemelnének már egy szerető otthont. Én befogadnám, de felelőtlenség lenne a 4 kutya mellé még 1.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.